március 2012 ~ Fodor Marcsi

Minden nő kipróbálja egyszer a hastáncot. És mindenki mást talál benne. Van, aki a nőiességét, van aki új izmokat, izmost hasat, jobb testtartást. Én riportalanyt találtam ezen a kurzuson is. De ezen már régóta nem lepődöm meg.

Kezdő újságírók legnagyobb kérdése, hogy honnan szerzi az ember a riportalanyokat. Hiszen ha az ember rendszeresen dolgozni kezd, pillanatok alatt elfogynak a vállalkozó kedvű, szerepelni vágyó barátok és barátnők. De ha az ember nyitott szemmel jár, kérdez és nem fél attól, hogy néha nemet mondanak neki, akkor időnként elképesztően jó sztorikra találhat ott is, ahol nem is számít rá.
Hastáncos Vikihez persze én se úgy mentem, hogy most aztán riportalanyokat találok. Mozogni akartam és a hastánc jó ötletnek tűnt. Egy cikkben azt olvastam, hogy ez olyan hatékony testmozgás, hogy a profi hastáncosok néha zsírt isznak, hogy ne fogyjanak el teljesen, mert ez a testmozgás olyan nagyon hatékony. Ez azért megmozgatja minden nő fantáziáját, nem? Ha ehhez hozzátesszük a kecses, gyönyörű hastáncoslányok fotóit, és a csilivili ruhákat, akkor ez az álomsport.
Persze tudhattam volna, hogy nem kell mindent elhinni, ami az újságokban van. Naná. Én is írtam már ilyen hülyeségeket. Attól még, mert nyomtatva van, nem lesz igaz. A kép természetesen a hastánccal kapcsolatban is sokkal árnyaltabb. Először is, nem minden hastáncosnő gebe és egyáltalán nem isznak zsírt, hogy el ne fogyjanak. Sőt, Viki elmesélte, hogy ő a napi 6-8 óra hastánctanítás után (amit ő is végigcsinál amúgy) még rendszeresen jár futni is. Merthogy a hastánc valóban izmosít. Jobb lesz az ember testtartása, a mozgása, még az intim izmai is erősödnek - de ha nem fogy le, akkor a zsírtól ez nem fog látszani. Szóval a cardio mozgás kell, ha súlyt is akar leadni az ember.
A hastánc amúgy tényleg buli volt - igazán nem Viki hibája, hogy én rémesen lusta vagyok minden sporthoz. Ő zseniális órákat tartott. A lakásán találkoztunk, ahol rengeteg tükör volt és még több jelmez, amit fel lehetett próbálni. Szoknyák, rázókendők, fátylak - minden, ami kell az egyórás teljes átváltozáshoz. Merthogy a hastánc alatt átlényegül az ember. A hastáncruhát ugyanis nem lehet akárhogy hordai. Persze mindenki úgy kezdi, hogy a melegítőnacira ráköt egy kendőt, de amikor rázni kezdi a seggét (merthogy először nem tudja a hasat) akkor az csilingelni kezd és igazán vicces, jókedvű hangja van. A kendő azonnali sikert ad. Igazán jókedvű hangja van, és hogy ezt halljuk, muszáj állandóan mozgatni.
A tükör azonban, az nem mindig kedves. De lehet tuningolni. Legközelebb hát sminkel is az ember lánya. Olyan Kleopátrás feketét, mert az illik a ruhákhoz. És aztán már nem naciban jön, hanem szoknyában. És a körmeit is kilakkozza, hiába, hogy tél van és más nem látja. A hastánc mezítlábas műfaj. És kell oda is a dekor. És szép lassan, lépésről lépésre változik az ember, valóban nőiesedik. Fogyni ettől még persze nem fog - de megtanulja kihúzni magát.
És hát csajok vagyunk, hát beszélünk is. Ki-ki elmondja a maga gondját. És attól, hogy megosztjuk, könnyebb lesz. És egyszer, amikor már mindenki minden titkát és gondját ismertük, Viki is megnyílt és letette elénk a saját terhét. És jó volt, hogy elmondta. Mert vannak dolgok, amiket nem szabad benntartani. Ő is akkor tanulta ezt. A titkok ölnek. És ezt amúgy a női ösztönösen tudják, ezért is pletykálnak. Ilyenkor megszabadul az ember a feszültségektől. És ez már az első lépés a szabadság felé.

Nagyon becsültem Vikit a bátorságáért, amiért hajlandó volt elmondani házasságának történetét egy újságírónak. És nagyon féltettem őt, nehogy végül baja legyen miatta. Sokszor átbeszéltük a kész cikket is, hogy semmi olyan ne legyen benne, amiért bánthatják. És nagyon remélem, hogy erőt ad másoknak is, akik hasonló cipőben járnak. Mert test és lélek tényleg szétválaszthatatlan, és ha ezt tudatosítjuk, hirtelen megszűnik egy csomó probléma. A cikk a Wellness Magazin 2007 októberi számában jelent meg.